Home Page - Magyar

Gondolatok isten nyájáról

Részletek

Készült: 2012. március 03. szombat, 01:00

A hatalmas király kapuja elé az közeledhet, aki bír. A szerető király kapuján mindenki beléphet. Minden akció, minden megnyílvánulás egy hasonló jellegű reakciót, megnyílvánulást vált ki. Aki hatalmat gyakorol, hasonló megnyílvánulást vált ki tárgyalófeleiben. Még a leggyengébb s legnyomorultabb személy is, közeledve a hatalmas királyhoz, megpróbál hatalmat kapni, kegyeket kieszközölni, javakat szerezni. Izrael ókori hatalmas templomához csak a tisztulási szertartások s előírások betartásával lehetett járulni. A szentélybe csak a papok léphettek be. Hatalmas távolság választotta el a népet Istentől. Nem hiányoztak azonban azok sem, akik ezt a teret elfoglalták s a saját javukra fordították.

Jézus tanúsága szerint Isten teljesen más király, aki nem hatalmat hanem szeretetet gyakorol. Ebben az esetben is a válasz, amelyet e király megnyílvánulása a népben kivált, hasonló jellegű lesz. A szeretet adománya szeretet válaszokat eredményez. A gyenge, az elesett személy, aki csatlakozik a szerető királyhoz, egy fontos feladatot kap. Nem fogja tudni teljesen befogadni a királyi adományt, amíg önmaga nem lesz képes másoknak adni. A szerető királynak nincs temploma, nincsenek jellegzetes rítusai és előírásai a vele való találkozásnak. János evangéliuma a 10. fejezetben hatásos képekben mutatja be a keresztény Istent. Jézus a pásztorvilágból vett hasonlatokat használ s önmagát az akol kapujának (vö. 7-10 vers), a juhok pásztorának mondja (vö. 11-18 vers). A kapun keresztül minden juh ki- és beléphet, hogy legelőt, táplálékot, életet találjon. A pásztort követve a nyájnak szabad útja nyílik az életre, a nyáj életközösségbe lép a pásztorával. Jézus maga az Élet s ennek az életnek részesei vagyunk mi is.

Jézus úgy mutatja be magát, mint egyetlen kaput, egyetlen pásztort. Nincs más bejárat az akolba rajta kívül. Aki más úton jut be, az nem a nyáj javát akarja: az “tolvaj vagy rabló”. Nincs más pásztor, aki megosztaná a nyájjal az élet teljességét. Aki saját érdekei szerint akarja vezetni a juhokat, az csak béres. Csak a saját nyereségét nézi s elfut, ha veszély közeleg. A pásztor azonban életét adja juhaiért. Nem csak ápolja a nyájat, nem csak a friss táplálékhoz és forráshoz vezeti hanem szereti a nyájat egészen az élete odaadásával. Ezért Jézus tanítása feszabadító, felszabadítja a nyájat a haláltól való félelemtől. Gondoljunk a korlátokra, a bűntudatra, a félelmekre, amelyek megrabolják életünket. Egy uralkodó király végérvényesen elveszettnek ítélné az életet a halál pillanatában.
Az akolból, amelybe az egykori (és mindenkori) vallásos vezetők a népet bezárták, Jézus kivezeti a nyájat végtelen legelő felé, ki a szabadságra. Nem épít egy másik aklot, nem alapít egy párhuzamos, szolgaságba döntő intézményt. A nép nem kerül egy hatalmas király udvarából egy még hatalmasabb király udvarába hanem belép az életet szerető Isten országának kapuján. Megtanul szeretni mint Ő, minden nap, minden helyzetben.

Luciano Ruga
da "Editoriale" - Rivista "L'Ancora" n. 02 - 2012